Kedves Naplóm!
Képzeld, még 2016 decemberében rábeszéltem magam, hogy egy nagyszerű helyre betérjek. A betérést nem kell szó szerint értelmezni. ;)
Lábam egyenesen az IKI-be ( Izraeli Kulturális Intézet) vezetett. Tulajdonképpen az autót vezettem. Hosszas keresgélés után a legdrágább parkolót sikerült kinéznem, mert az utcán való parkolást nem tartottam biztonságosnak. A föld alatti mélységek fényárjaiban elveszve kapálóztam a felső szintre. Hatalmas ajtó csattanás, egy széltől is védett perc, majd lefagyott tekintetem az égnek meresztve a Deák tér monstrumai magasodtak felém. Nem kerestem sokáig a találkozási pontot, mert többször egyeztettem egy kedves és segítőkész szövetekbe burkolt humánummal, aki készségesen felvilágosított, hogy mire jelentkeztem.
Első alkalommal nem igazán működött a kémia, zavartan néztem, miközben ő folyamatosan beszélt hozzám. Na igen, multitasking-oltam, már megint. Gondoltam magamban és zsebre dugott kézzel kisétáltam. Egy teleport térbeli kitérője által újra itt vagyok a fizikai valóságban.
Most indul a körforgás!
Próbálok visszaszaladni, emlékeim fiókjait újra kinyitni.
Shalom Israel!
1. hét:
Korán reggel a kakas kukorékolása előtt ébredtem, még reggelnek nem is nevezhetném azt a percet, mikor telefonom ébresztője bekapcsolt. Napirendem felborítva, századmásodpercek alatt sikerült elkészülnöm. Szokásomhoz híven az indulást korán kezdtem. Egy csók és egy gyöngéd simítással elköszöntem kedvesemtől.
2:45 perc A lakás előtt, már indulni készen várt a taxi, melegedett motorja az autónak. Nem megszokott sárga- fekete taxi volt, amely a reptérre szállított, így vonakodva ültem be. Abban a pillanatban, ahogy zártam az ajtót az autó elindult. A sofőrrel próbáltam beszélgetni, de csak a kattanásaimról váltottunk szót, reményeim szerint élvezte Ő is a tudományos aktusokat, melyek fejemben születtek és kicsapódtak arra az egyénre, aki veszi azokat.Nem telt el 10 perc és már a koordinátor lakása előtt túráztattuk a motort. Jancsi nem gondolta, hogy a fénynél is sebesebben érünk oda, így telefonon még felhívtam párszor, aztán kapcsolt, hogy megérkeztünk.
Beült az autóba és máris a repülő terminálján voltunk bőrönddel, kistáskákkal a kézben. Hatalmas sor fogadott, hirtelen nem tudtam hova álljak, aztán hamar megkaptam a beszállókártyám. Pár perc múlva security check. Rendben, essünk túl rajta!- gondoltam. Ahogy már számtalanszor láttam a videón a sorrendiséget betartva örömmel vonultam át a detektoros kapun, habár cipőmtől kénytelen voltam egy kis időre megválni.
A sor csak úgy kígyózott befelé, a gép tartalmát hamar kitöltöttük. Ablak mellé sorsoltak (persze ilyenkor nem a szerencsejátékra gondol az ember, ugye...), így a felszállást követően a repülés ősi vágya munkálkodott bennem, mit egykor a Neandervölgyi emberek szíve kezdett kutatni, bár írásos forrásaink a kerékről vannak, elképzelhető, hogy repülni is próbáltak akkoriban.
A kép csak illusztráció, nincs politikai nyomatéka! :D
Kicsit elrugaszkodtam a témától, természetesen felszálltunk a repülővel. ☁️ ✈️☁️
Folyt. köv.
PS. Bocsi, elvesztem a pörgésben! :D
Kattogós képet összerakós katarzis állapotát mindegykinek!
Egy kis szünet után újra blogolok, mert ez olyan jó dolog. A hülyeségeid oszthatod, miközben mások posztjait like-olod. Talán figyelemmel kísér a világ, vétek e valami hibát, rezzenéstelen arccal, néma belső harccal. Küzdelem a létezés? Nem, ez tökre tévedés. Azért írom soraim, hogy ne kopjanak el tollaim, a klaviatúra ujjaim alatt mozog, ma is születni fognak a sorok.
Agyam most azon töpreng, hogy éberségi állapotát miként kapcsolhatná a kognitív funkciók magaslatára. Érzem, ahogy az információk ide-oda mozognak, közben vegetatív funkcióim is izgatottan várják a folytatást. Ezek a fraktálhálózatok, amelyek belsőmben alkotnak egészt elindítják ezt a periódust is, amit észlelni fogtok, ha elolvassátok. Lássuk mit hoz ma össze az élet princípiuma.
THE FIRST WEEK IN I-S-R-A-E-L
Code name:SAR- EL
Ah, túl gyorsan haladok, ideje lassítani.
Egy kis ízelítő neuro és non neurotipikusoknak!
Egy ismertető videóval szeretném prezentálni, hogy hol jártam a bátor csapatunkkal. Bízom benne, hogy elnyeri a tetszéseteket. Persze ez nem a reklám helye ;)
A videót köszönjük Jacob Creutz-nak. ;) (Forrás: https://www.youtube.com/channel/UCzSRkLNegf1MxkAEHyMHpjg/videos)
Reményeim szerint hamarosan újabb timelapse felvételekkel bővíti tárházát.
Nem álmodozhatunk többé beton-paradicsomokról, ahol gépzenére andalog az akkordmunka utáni szabadidőben egy félhülyére civilizált, képes újságok műveltségi szintjére nevelt, családokban is elbújtatott önkéntes titkos rendőrök által ellenőrzött és megfélemlített, igazi és bátor élvezetekre képtelen, szórakozásra örökké éhes, félművelt, indulatait olcsó bódítószerekkel közömbösítő társadalom.
Ezekkel a szavakkal szeretném érzékeltetni jelen társadalmunk képét. Emelhetjük piedesztálra az infokommunikációs korszak torzulását, melyben az egyén szerepe átalakul és annyira felgyorsul, hogy nem tudja élvezni az élet adta apró örömöket. Ennek kapcsán írom most gondolataim betűkké formálva.
Izgalmakkal és váratlan eseményekkel teli utazásra invitálom az olvasóim.
Köszöntelek újra világomban!
folyt.köv.