Kedves blogom,

Vannak napok, amikor a legnehezebb elgondolkodni az élet adta túl sok információkban elveszendő időtlen térben. Ez a nap is hasonló, számtalan új (in)formáció! Tegnap este nem sokat aludtam,de ennek jelentőségét nem érzem. Sőt, elméleteken törtem a fejem, hogy miért vagyok olyan amilyen.

Erre jutottam:

Képzelj el egy síkot, ebben a síkban számtalan vonalat, a vonalak többnyire metszik egymást. Ezek a talákozások pontokat alkotnak, a pontok halmazokból épülnek fel. 

Menjünk mélyebbre...

A pontokat könnyű meglátni, de a vonalak nem alkotnak kört, sugárban építkeznek. Ezek a sugarak végtelenek a térben. Ha megpróbálod elfelezni a vonalakat, akkor csupán fél információt kap az agy. Tehát a többi láthatatlan.

Amikor megszülettem, számtalan pontot érzékeltem a térben. A mai napig láthatóak számomra. Vélhetően nem a látásommal van probléma, mivel nagyon élesen látok. Sokszor részletekbe menően tudom a képeket feldolgozni. 

Ha a térben és időben nincs kapcsolódás, akkor lehetséges egy olyan spirált létrehozni, ahol a realitás elgörbül. Nem vagyok matematikus, de ha a képeket összerakom számokká, akkor méginkább egyenlőtlenség alakul ki az ingerek feldolgozása során. 

Minden mozog, de mégsem?

Hajlamosak vagyunk a látható dolgokra figyelni, miközben a láthatatlan információkat az agy szelektálja. 

Egy apró mozgás vagy rezdülés is energiákat szabadít fel a térben. A zaj és minden más is egy adott frekvencián mozog. Tudattalanul erősebb ingereket kapcsolhatunk bizonyos szituációkhoz, amely megmagyarázhatatlan rezgéseket bocsát ki. A tudatos látás egy része a tudattalannak. Nem arra szeretnélek bíztatni kedves olvasó, hogy meditálj, csak bontsd le elemeire azokat a történéseket az életedben, amelyek jelentősen befolyásolják gondolkodásod. 

Pozitívan tekints az életedre és a tudatalattid elindít egy olyan folyamatot, ahol már nem te irányítod a rendszert, hanem a rendszer kezd el téged irányítani. :)

* rendszer: egy olyan paradigma, ahol az agy felfokozott működése révén egy másik halmazban kezd el kapcsolatokat keresni, megváltozik a strukturája a pontoknak és egy nagyobb irányító rendszerhez kapcsolódik.

Csíkszentmihályi Mihály professzor gondolatait tovább boncolva egy olyan hullámot ragad meg az elme, amely a térben- időben más irányító paneleket hoz létre, ha analizáció során a térben nem történik hirtelen válaszreakció. 

Kaluza elmélete ebben a videoban érdekes lehet az asperger szemszögéből közelítve a kérdést.

Mivel az asperger esetében "éles" ingerekről beszélhetünk, az agy képes lebontani a legkisebb és legértékesebb információkat és ezt adaptálni a téridőben, amelyet más nem érzékel, mert nem hiperszenzitív a flow hatás. Ha az előbbi és a húrelmélet közötti differenciájának kölcsönhatását vizsgáljuk, egy hiperhúrelméletet alkothatunk. Egyszerű fizika az egész. Az asperger nem egy betegség, hanem a részletekben való gondolkodás. Egésszé nekünk nem áll össze a kép. Hamarosan feltöltöm az elméletem, habár nem vagyok fizikus, de bizonyos részletekben lehet találni ellenkező információkat. 

Egy kedves manó, ami feldolgozza az információt, gyakorlatilag be is tudja azonosítani és képes változtatni a téridőn. Ez függ az egyén intelligenciájától és sok külső behatástól. Ha lecsendesítjük a fejünkben a különböző dimenziók ricsaját, akkor elérhetünk egy generált aktust a fejünkben, ezáltal irányítani tudjuk az eseményeket egy nagyobb energia segítségével.

Aki többet szeretne kattogni ezen a témán, javasolnám a (h)úrelmélet további elemzését és blogom olvasását.

Ha tetszett, nyomj egy LIKE-ot.